Tovább lehet adni ismerősöknek az oldal címét – egyetértőnek és olyannak is, aki nem így látja, de nyitott a gondolkodásra.
Harmadmagammal nyilatkozatot írtam erről és háttéranyagot, amelyet jó néhány szakember és útitárs segített, tökéletesíteni. De nem csak írtunk, útra is keltünk: 2009. november végén körbeutaztuk Magyarországot vasúton. Néhányan azóta is folyamatosan dolgozunk a kérdésen; többről van szó, mint jelképes akcióról.
A Vasúti Tour de Hongrie a vidéki vasútközlekedésról szól első sorban. Viszont nem egyoldalúan "vasútpárti": szükség van a buszokra is, pont a mesterséges közút-vasút, busz-vonat ellentétet kellene magunk mögött hagyni. A mostani váltóállítások arról szóljanak, hogy határozott lépésekkel induljunk az elképzelhető legjobb közlekedési rendszer irányába. Ennek legfeljebb a nyitánya, ha a MÁV-val itt-amott újra közlekedtetjük a vonatokat.
A nyilatkozathoz most is lehet csatlakozni, sőt...
Miért most, holott az új kormányzatnak szinte ugyanaz a szándéka, mint amit ebben leírtunk?
Nem szükségszerű, hogy így maradjon a helyzet!
Lapozzon bele a Város, vidék, vasút című füzetbe: az itt látható modern vonatszerelvények hazánkban is gurulnak már helyenként – sajnos a karbantartásuk körül sok az anomália. (A Stadler cég éppen saját karbantartó üzemet hozott létre Pusztaszabolcson korszerű Flirt vonataik számára, a vonatokat részben Szolnokon gyártják, de a Siemens-szel már nem sikerült megállapodni karbantartásról.) Holott a megfelelő karbantartás biztosítása és az országos vasúthálózat rendbetétele lenne a legsürgetőbb. Az elképesztően drága autópályák helyett most a vidéki köz- és vasúthálózattal kell törődni.
Svájcból költöztem Magyarországra. Ott természetes volt számomra, hogy óránként bárhonnan bárhova tudok utazni busszal és vonattal, városban és vidéken – mindezt egyetlen kártyával, mely még a villamosra és a hajóra is érvényes. Időközben magyar szakemberek magyarázták nekem, valójában mitől sikeres a svájci közlekedés! Honlapunkon és néhány linkelt oldalon (pl. ITF.hu) több mindent elárulunk ennek titkaiból.
Ami számunkra lényeges: amikor Svájcban lassan fél évszázada az "országos integrált ütemes menetrend" alapjait rakták le (értsd: legalább óránként mindenhova van járat, busz és vonat is csatlakozik egymáshoz), akkor a svájci vasúté volt Nyugat-Európa legidősebb eszközparkja – csak éppen jól karban tartották pályát, mozdonyt és kocsit. Tudatosan lemondtak a csillogó-villogó vonatokról, gyorsvasútról, presztízsről. Ezekkel ráértek egyelőre! Felismerték ugyan, hogy az utasoknak sokkal fontosabb a rendszeres eljutás és a kiszámíthatóság. Régi, jól karban tartott, tiszta eszközökkel lehet ütemesen és civilizáltan közlekedni, persze nem árt hozzá a vasútszervezet magas szintű hatékonysága. Nálunk még nem teljesen érett rá a helyzet –vagy már nem? De minél hamarabb helyzetbe kellene kerülni: a vasút teljes szervezete, a közlekedés minden alágazata, a politika – sőt, az egész társadalom tegye magáévá az ütemes menetrendet és a közlekedés integrációját (busz és vonat, vidék és város – egyetlen rendszer, egyetlen menetjegy). Máskülönben elmegy ez a vonat is. Az ütemes menetrend sokkal takarékosabb vasútüzemet tesz lehetővé és akkora előnyökkel jár mindenki számára, hogy megéri például az iskolának, akkor becsengetni az első órát, amikor a vasút és a busz "beütemezi" a diákokat. Sok helyütt évtizedek óta mi sem természetesebb.
A jövőt senki sem ismeri, de egyértelmű, hogy az energiahelyzet komolyodik. Olyannyira, hogy nem tudjuk, mivel fogunk 5-15 év múlva közlekedni! Aki nem hiszi el, járjon utána elfogulatlanul. Félő, hogy az emberiség már elveszítette ezt a versenyt és komolyabb megrázkódtatás nélkül nem ússzuk meg az átállást: a fosszilis energiahordozók kimerülnek, a megújuló energia tömeges előállítása várat magára, az energiapiacok megbolondulhatnak, akár az időjárás, és akinek marad energiakészlete, egy idő után meg fogja tartani magának; ráadásul egyre nehezebb, költségesebb a maradék olaj kitermelése. Nagyon nem mindegy, hogy összeomlással lesz-e dolgunk, vagy "csak" válságsorozattal? Nem mindegy, hogy lesz-e 5-10 év múlva hatékonyan működő vasúthálózatunk, vagy tovább elsorvasztjuk azt? Nem közömbös, hogy a MÁV és a teljes tömegközlekedés szervezetileg hogyan fog állni, amikor a mostaninál is válságosabb idők köszönnek ránk és az autók fenntartása már olyan drága lesz, hogy méregdrága autópályáink szellempályákká válnak. Amíg nincs sehol a tömegképes alternatív meghajtás, miközben rohamosan fogy az olaj, ez reális lehetőség. Ezért cselekedni kell!
Jobbat tudok már most is. Az 50%-os MÁV Start Klub kártya lehetővé teszi, hogy egy éven át elfogadható áron vonatozzunk – fél áron + a kártya ára. Aki sokat utazik, például hetente ingázik 150 km-nél nagyobb távon, feltétlenül fontolja meg az összvonalas bérlet váltását! Megéri, összekaparni az éves bérletkártya árát. Amikor már nem kerül több pénzünkbe a vonat, inkább azt fogjuk használni, ha választhatunk. VIP vagy Prémium kártyával nincs sorba állás, mert már pótjegyet sem kell váltanunk! Ráadásul ki tud évi átlag 250 vagy 280 ezerből autót vásárolni és fenntartani úgy, hogy üzemanyagra is teljen? A bérlet sok mindenki számára megoldaná egy csapásra a közlekedés oroszlánrészét – annál inkább, ha az illető ütemesen közlekedő vasútvonal mellett lakik.
Az új vonatok és buszok mellett, ezek a kártyák az új idők előszelei – szerencsésebb országok egy ideje ennél is jobb bérletrendszereket ismernek, amelyek mindenre érvényesek, ami közös és közlekedik.
Szeretek kocsit vezetni, mégis úgy vélem, hogy a saját autó fenntartása túl sokba kerül. Egyszerűen nem éri meg nekem az anyagi áldozat, ráadásul állandóan fél lábbal a börtönben lennék – egyetlen óvatlan pillanat elég arra, hogy emberéletet oltsunk ki, vagy tegyünk tönkre. A közösségi közlekedés (főleg a vasút) minden hiányosságával együtt sokkal biztonságosabb.
Magyarországon még mindig ragaszkodunk a saját tulajdonú autóhoz. Ez érthető, mert nagyszerű találmány és szüleink mennyit vártak egy Trabantra vagy Wartburgra. Mégis itt az idő, hogy másként gondolkodjunk, másképp szervezzük meg életünket. "Carsharing", a megosztott autó az egyik kulcsszó. Svájci öcsém a legjobban kereső, legsikeresebb családtag. Nem tart igényt sem mobiltelefonra, sem saját autóra. Van Generalabója! Évente egyszer fizet a közlekedésért és nem csak vonat, busz & villamos jár az előfizetésért, de még "Mobility" carsharing tagság is. Ha valamit szállítani kell, vagy Isten háta mögötti helyen barlangot kutatnak, öcsémék interneten lefoglalják a célnak leginkább megfelelő autót. A választott telephelyen (ahova vonattal utaznak) kiveszik a garázsból, majd idő/kilométer alapon banki levonással fizetnek a jármű használatáért. A tankolás is a Mobility cég számlájára megy. Tisztán és teletankolva kell visszaadni, egyéb gondjuk nincs vele. Persze telefonálni még nem lehet a kártyával. Mindenképp elgondolkodtató, hogy sem a feltétlen elérhetőség, sem az eszközök és járgányok birtoklása okvetlenül szükséges a sikerhez.
Úgy hogy ki van ez találva, Magyarországon ami ezt illeti, még nem unatkozunk...
Örülnék, ha soraim nyomán
– elgondolkodna ezeken,
– csatlakozna a nyilatkozathoz,
– valamivel megfontoltabban döntene arról, hogyan közlekedik, és eszerint hozná meg kisebb-nagyobb döntéseit.
Csak 24 órája van a napnak, kapacitásunk erejéig bárkivel szívesen szóba állunk, segítünk. Meg lehet minket találni.
Üdvözlettel: N. István & a Tourázók (+ szakmai háttér csapat)
Ui.: Olykor csak a tiltakozás marad (kürtkoncertet rendeznek a Komárom-Székesfehérvár vonal utolsó személyvonatai 2009. december 12-én), de a látszólagos vég gyakran új kezdetre ad esélyt (2010. július 3-4-én ugyanitt újra indult a személyforgalom) – régi hibák jóvátételére (!?).